Spectator

...akkor lesz egy rádiója a Fidesznek, egy meg az MSZP-nek. Nem gond, persze, hiszen Bochkor Gáborért épp úgy nem fáj az ember szíve mint Gyárfás Tamásért. Azok után, ahogy Horn Gyula az utolsó percben kigolyózta a TV3-at (hja, akkor még az SDSZ volt a fő ellenfél), az ember nem lepődik meg semmin, ha médiaügyekről van szó Mogyarországon.

Jellemző az is, ahogy reagálnak a felek: Majtényi ORTT elnök lemond, ez azért jelzésértékű volna bárhol Panama és Ukrajna között. A mindig slágfertig Orbán szerint ez egy gazdasági (!) ügy. Figyeljük csak a kifinomult érvelést: "Sohasem kedveltem azokat az üzletembereket, akik a gazdasági verseny helyett a politikai kapcsolatokat próbálták használni. A gazdasági verseny arra van, hogy az ember ott helytálljon, és ne politikai pártfogás, pártfogók után futkározzon. Itt most volt egy verseny, a versenyben eredményt hirdettek. Ha ez megfelelt a jogi előírásoknak, akkor nekem mint politikusnak nincs dolgom ezzel a döntéssel". (http://www.hetivalasz.hu/cikk/0910/24802). Csak ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk....

Bajnai, akárcsak Sólyom aggályainak ad hangot, míg Mesterházy Attila és Szijjártó Péter lényegében ugyanabból a kottából játszva utasítják el a a parlamenti vizsgálóbizottság felállítására vonatkozó Kóka féle javaslatot.

Botrány? Botrány! És nem csak elvtelen, de ostoba is az alku. Ostoba, mert nem számol a média realitásával. Ugyan már, ki fog hallgatni egy politizáló kereskedelmi rádiót. Ha meg nem politizál, akkor mire jó? Lesz benne több Kárpátia vagy a másik adón több Nox?! De ostoba politikailag is: ha azt hiszi az MSZP, hogy ebből a túlélésre vonatkozó passzust nyer, akkor téved. Hiszen Orbán is megmondta: ez gazdasági ügy, azaz nincs politikai relevanciája. Ergo nem jár hála érte vagy felmentés.

A szocik úgy látszik, semmit sem tanulnak, de mindent elfelejtenek. Elfelejtették a TV3 esetét és elfelejtették azt is, hogyan teremtették meg ők maguk a jobboldali médiateret azzal, hogy előbb odaadták a Magyar Nemzetet, majd megengedték Princznek, hogy az legyen belőle, ami lett.

A Szonda Ipsos októberi kutatásában a teljes lakosság és a biztos szavazó pártválasztók körében egyaránt jelentős visszaesést mért, előbbiek körében 4, utóbbianál 5%-kal csökkent az MSZP támogatottsága."A legnagyobb, 8 százalékpontos visszaesés Budapesten érte a kormánypártot, de számottevő (4-5 százalékpontos) volt a támogatók csökkenése a nyugdíjas korosztályban, a vidéki városokban valamint az alkalmazottak körében."  http://www.ipsos.hu/site/h-rom-s-f-lszeres-fidesz-el-ny-468/

Az adat kedden jelent meg a Népszabadságban (http://nol.hu/belfold/tiz_szazalek_ala_esett_az_mszp_). Rögtön mellette egy Tamás Ervin vezércikk nyomatékosította (http://nol.hu/archivum/mosoly_nelkul), hogy ez így nem mehet tovább. Másnap a szocik bejelentették, hogy kilépnek a fővárosi koalícióból. 15 év után hirtelen felismerték, hogy nem kell nekik sem a Demszky, sem a főpolgármester-helyettesi stallum.

Régi kremlinológusok persze gyanakodhatnak, hogy mint oly sok minden mostanában Budapesten, valójában ez is a Hagyó fejére ment ki, hogy valójában a koalíciót nem a Hagyó-Horváth Csaba duó, hanem a Lendvai-Szekeres titánpáros mondta fel, de ez itt most mind részletkérdés.

Az igazi kérdés ugyanis az: hogyan lehet politikát csinálni egy, azaz 1 közvéleménykutatási adatból? Mi van a mintavételi hibával? Hol a trendek elemzése? Miért nem várják meg a többi nagy cég adatát is? (Azok se jobbak, de nem igazolják vissza a Szonda mérését.)

Végül, de nem utolsósorban - a szürkekardigán blog figyelmébe is ajánlva http://szurkekardigan.blog.hu/ - hadd mélázzunk el egy pillanatig, azon a mély szakmaiságon, amelyről a Szonda Ipsos kutatói tesznek tanúbizonyságot, amikor a budapesti lakosság vagy a nyugdíjas korosztályon belül mért számottevő visszaesésről értekeznek. Mintha elfelejtették volna, hogy ekkora almintákon a a 4-5, de akár a 8 százalékos visszaesés se nem jelentős, se nem számottevő. Egyszerűen hibahatáron belül van, tehát nem értelmezhető, elemezhető.

A köztársasági elnök megnyugtatta az aggódó ausztráliai magyarokat, hogy nem fogják bezárni a sydneyi magyar főkonzulátust. Beszédében leszögezte: 

"kérésüknek megfelelően én beszéltem miniszterelnök úrral, aki megígérte, hogy utánanéz a dolognak. Nem tett határozott ígéretet rá. Elment New Yorkba, én meg eljöttem ide. Nem tudom, hogy mi lesz vele. De beszéltem Orbán Viktorral is, aki azt mondta, hogy ha ők nyerik meg a választásokat, egészen biztos, vissza fogják állítani a sydneyi főkonzulátust. Hiszen minden olyan helyen, ahol jelentős számú magyarság él, nekünk kötelességünk fönntartani az állami képviseletet, amely kapcsolatot jelent. Tudom, hogy már hozzák a kulcsot, hogy becsukják a főkonzulátust. Nagyon kár, felesleges pénzkidobás, kénytelen vagyok ezt mondani. Lehet, hogy ha mindketten hazaérünk, miniszterelnök úr és én is, akkor történik változás. De ha nem, akkor ne keseredjenek el a csukott ajtót látva, mert az ki fog újra nyílni". (http://index.hu/belfold/2009/09/27/solyom_mar_orban_gyozelmerol_beszel/)

Namármost: először is, miért gondolja az elnök, hogy szükség van egy évi mintegy 100-120 millióba kerülő főkonzulátusra egy 20 milliós országban, mellyel csekély intenzitású kapcsolatokat ápolunk, ahol amúgy van nagykövetség is, ellenben nincs vízumkötelezettség (ami a klasszikus konzuli feladat)? Hogy van egy pár tízezresre becsült magyar kolónia? Akkor nyissunk konzulátust minden székelyföldi városban és még Felvidéken is párat! Ma, az internet világában, nyilván a konzulátusi fogadásokon elfogyasztott molnárkák és a BB pezsgő jelenti az Anyanemzettel való kapcsolat köldökzsinórját, tehát szükség lehet erre mindenütt, ahol mondjuk 30 ezer magyar él a környéken, bár Ausztrália esetében, mint ismeretes, a környék az egy nagyobbacska kontinenst jelöl.

Másodszor, miért gondolja az elnök, hogy neki dolga volna egy főkonzulátussal? Sérti az államszervezet demokratikus működését, netán bomlasztja a nemzet egységét, mely felett őrködnie az elnök alkotmányos kötelessége, ha takarékossági megfontolásokból a kormány úgy dönt, hogy bezár néhány főkonzulátust, mondjuk a caracasit és a sydneyit? Ha sérti, miért nem fordul rögvest az országgyűléshez vagy az Alkotmánybírósághoz? Miért néhány begőzölt emigrét hergel?

Harmadszor, miért gondolja az elnök, hogy neki delphoi jósdaként kell működnie, hogy a Sándor palota orákulumaként a jövőbe tekintve megmondja, hogy ki nyeri  a választásokat? Ha ehhez van kedve, inkább beszélgessen a kormányzati jósda működtetőjével. Az alkotmányt, mely szabályozza működését, részben ő írta. Ne emlékezne arra Sólyom László, hogy a magyar alkotmány miként szabályozza működését? Van abban szó jóslatokról és főkonzulátusokról? Ugye nincs?!

Végül, miféle aránytévesztő modortalanság a főkonzulátus portását állampolgári engedetlenségre buzdítani? Szegény ember azóta is a fejét vakargatja, hogy vajon a főosztályvezető vagy a köztársasági elnök utasítását hajtsa végre? Zárja be az ajtót vagy hagyja nyitva, hisz elnök úr is megmondta, rövid idő múlva jön a Viktor és úgyis kinyitja.

Olvasom, hogy a melegek végül mégsem fogadhatnak örökbe gyereket az új Polgári törvénykönyv (ptk) szerint. Végül is nincs ebben semmi meglepő: homofób társadalomban élünk és a politika nem tesz mást, mint leköveti a közérzületet. Az SZDSZ-nek nevezett ideiglenes képzödmény éppen a kettős állampolgárság ügyén dolgozik, nem ér rá ezzel foglalkozni. Semjén Zsoltnak már 3 éve elege van a melegekből és a meleg büszkeségből, a Fidesz szakpolitikusa, Ékes Ilona szerint a homoszexualitás gyógyításra szoruló mentális sérülés. Az MSZP? Nos, a poszt-gyurcsányi traumáját kezelgető  MSZP pedig kezdi felfedezni a zembereket. A válságkezelést még csak eltűri, de bármi mást nehezen tolerál, ami a zemberek véleménye ellen való. Gyurcsány megbukott, a nagy projekt, az Új Magyarország kódnevű polgári Magyarország vízió vele együtt ment a kukába. (Polgári Magyarország = felelősségek és jogok egyensúlyán alapuló, az államtól való büszke függetlenségben hívő és nem az államtól való dicstelen függőségre esküsző emberek országa. Ami - per pillanat - nincs. Rossz hír: nem is igen volt.) Mit tesz ma az MSZP? Boldvait éppen kooptálják valamilyen testületbe, a pesti Broadwayt éppen csendrendelet sújtja, a Meleg Büszkeség Napján még az MSZP ifjúsági szervezete sem érzi annak szükségét, hogy megjelenjen. 

Szóval, a politikai elit hozta a formáját. Úgy viselkedett, ahogyan Magyarországon viselkedni szokott. Elolvasták a vonatkozó közvéleménykutatásokat, és úgy ítélték, helyesen: a zemberek nem támogatják a melegek ügyét, majd úgy döntöttek, helytelenül: hogy akkor ők se fogják.

De van egy másik szempont is, bizonyos értelemben még lehangolóbb olvasatot adva a dolognak. Az, hogy a politikusok hülyék, evidens. Ahhoz, hogy megfeleljenek a zemberek igényeinek, legalábbis nem tehetnek úgy mintha sokkal több eszük volna, mint választóiknak. Magyarország meg a tekintetben is kádárista, hogy a politikától/államtól mind a mai napig két dolgot vár el: adjon mindenkinek minél többet és legfeljebb kérjen, de ne követeljen - vagy ha mégis, ne nagyon tartsa magát saját követeléseihez.

Ha a közhangulat olyan, amilyen, a politikusok meg ehhez alkalmazkodnak, marad-e, lehet-e bármiféle instancia, ami gátat szab a korlátoltságnak, a többség zsarnokságának feltétlenül engedelmeskedő politikának? Nos,igen. Úgy hívják, hogy Alkotmánybíróság. Ez  a dolga  és meglepő módon - egy Sólyom nevű, akkor még nem a saját narcizmusát legfeljebb kövirózsákkal leplező AB elnöknek köszönhetően - volt is olyan időszak, amikor tette a dolgát. Ez az idő azonban elmúlt. Éppen meleg ügyben korábban - az élettársi kapcsolatot rendező törvény kapcsán - az AB a világon példátlan módon nem a politika korlátoltságával szembe menve, azaz nem jogkiterjesztő módon, hanem jogszűkítően döntött.

Ahol gyávák a politikusok, ott az alkotmánybíróságok jelentiik a progressziót. Így van ez a világon mindenütt. De nekünk ez sem adatott meg. Se parlament, se elnök, se AB. Pontosabban, vannak ők, csak gyávák. Stílszerűen: gyáva köcsögök.

Blogom mottója egyben a The Spectator mottója is: to enliven morality with wit, and to temper wit with morality. Azaz, hevenyészett fordításban: az erkölcsöt az elmével (bölcsességgel) gazdagítani és az elmét az erkölccsel csillapítani. Szép gondolat, elkel az ilyen manapság.

Amint címe is mutatja, ez egy szemlélődő ember blogja. A szemlélődés csak annyit jelent, hogy van benne távolságtartás. Mindez azonban nem zárja ki, hogy akár csak egy focimeccsen, a szemlélőt ne kapja el néha az indulat. Felugrik, szurkol, buzdít, néha káromkodik. Szép lenne harag és elfogultság nélkül szemlélni, de akkor nem blogot írnék, hanem tudományos értekezést.